Van, ami örök státuszt foglal a divat világban:
Az ipari forradalmat megelőző évszázadokban a fehér, sápadt bőr a felsőosztálybeliek kiváltsága volt. A nemesi életet jellemző társadalmi és szabadidős tevékenységek belső terekben – báltermekben, szalonokban – zajlottak. A sötét, lebarnult bőr a jobbágyi, földműves életvitelre utalt, olyan emberekre, akik nap mint nap a földeken robotolnak. Korábban – az ókori Görögországban, Rómában, vagy a középkorban – a nemesség mérgező hatású fehérítőszereket is használt bőrük világosabbá tételére.
A trend az ipari forradalmat követően kezdett megfordulni. A XIX. századi Nagy-Britanniában jelentős urbanizációs folyamat vette kezdetét, melynek következtében a korábban mezőgazdaságban dolgozó vidékiek zsúfolt nagyvárosok szűk lakásaiba kényszerültek. Vidéki életformájukat felcserélve, ezek az emberek most mély érc- és szénbányák tárnáiban és gyárlétesítményekben kezdtek el dolgozni. Az ipari termelés miatt az utcákat elborította a szmog és a korom, ezért a munkások szabadidejükben otthonaikba zárkóztak. A természetes fény nélkül élő gyermekek többségénél angolkór és más csontdeformitások jelentkeztek, mígnem 1890-ben Theobald Palm felismerte, hogy a napfény döntő fontosságú a csontok fejlődésében. Egy évvel később John Harvey Kellogg – aki a kukoricapehely feltalálását is jegyzi – megalkotta „az izzólámpafürdőt”, melyet fel is állítottak a Buckingham Palotában, hogy VII. Edward király használhassa a köszvénye ellen.
A mi szempontunkból érdekes történet 1903-ban kezdődik, amikor a lakossági és ipari felhasználású világítási rendszereket fejlesztő német Heraeus cég feltalálta az UV-lámpákat. Felismerték, hogy az általuk megalkotott fénysugárzók nemcsak a látható fénytartományban sugároznak, hanem ultraviola fényt is képesek kibocsátani. Az első gyártásban készülő UV-lámpák gyógyászati célokra készültek 1906-ban és angolkórban szenvedő betegeknél alkalmazták őket, mely felhasználás segítséget nyújtott számukra a csontok megerősítéséhez. Az ultraviola-sugárzás ugyanis bizonyítottan hozzájárul szervezetünk D-vitamintermeléséhez, ami elősegíti a kalcium csontokba történő beépülését.
Az 1920-as években Coco Channel egy francia Riviérán tett látogatása után napbarnítottan tért vissza. Barna bőre nagy tetszést váltott ki rajongóiból, olyannyira, hogy egyenesen úgy akartak kinézni, mint a divat ikon. Ekkoriban lett ismert Josephine Baker „karamellbőrű énekesnő” is Párizsban. Aki őt bálványozta, az bálványozta az ő barna bőrét is. E két francia idol egycsapásra divatossá, népszerűvé és trendivé tette a barnaságot. Ezek után napbarnított bőr a divat és luxus szimbóluma lett.
Az 1950-es években megszületett a mai napig töretlen népszerűségnek örvendő strandviselet, a kétrészes fürdőruha, ismertebb nevén a bikini. Ennek a divattörténeti mérföldkőnek tekintett ruhadarabnak köszönhetően egyszerre robbanásszerűen növekedni kezdett a napfürdőzés és a barnaság népszerűsége.
Az első szoláriumokban használható UV-lámpa egy véletlen felfedezésnek köszönheti létezését. 1970-ben a szoláriumozás atyjaként is emlegetett Friedrich Wolf német tudós azt kezdte el vizsgálni, hogy a mesterséges úton előállított UV-fény milyen hatással van az atléták teljesítményére. Eközben felfigyelt egy érdekes mellékhatásra: az ily módon kezelt sportolók bőre lebarnult, majd felismerésén felbuzdulva megalkotta az első készüléket, mely anélkül volt képes barnítani, hogy bőrünket napfény érné. Találmányát 1978-ban az Egyesült Államokban is bemutatta, ahol nagy érdeklődést váltott ki és rövid időn belül megszületett a szoláriumipar. Friedrich Wolff cége a Wolf Industries hamarosan testvére, Jorg kezébe került és ezzel a lépéssel megalakult a szakma egyik nagy úttörőjének számító Cosmedico vállalat.
Az első magasnyomású lámpákkal szerelt szoláriumgépek Európában készültek az Ultrabronz és a JK-Ergoline vállalatok gyártásában a 70-es évek második felében, melyek a 80-as évekre az Egyesült Államokban is megjelentek.
Működési elvét tekintve a legtöbb modern szolárium megfelel az évtizedekkel ezelőtti őseinek, azonban sok egyéb mellett a lámpák gyártási technológiája és a készülékek elektromos felépítése sokat fejlődött a kezdeti idők óta.
Egy viszont maradt minden a régi, mégpedig az érzés, amitől sokkal divatosabbnak, trendinek érezzük magunkat a bőrünkben.
Kérdésed, észrevételed lenne? Írj nekünk bizalommal!